Trust me, I am an engineer

Internet of Things: az alacsony eladások hálózata

2016. augusztus 12. - Annamária Árvai

iot.jpg

A történelem során már számtalanszor bebizonyosodott, hogy a kényelem fontos motivációja annak, hogy a fogyasztók elfogadjanak egy új technológiát. Mindegy, hogy milyen csekély mértékben enyhíti a lustaságunkat, a fáradozástól megmentő termék elnyeri a tetszésünket. Eredetileg ez lett volna az Internet of Things (IoT) egyik fő vonzereje.

Ez a furcsa kifejezés olyan hétköznapi tárgyakra vonatkozik, amelyeket vezeték nélküli hálózat köt össze. Általában ez azt jelenti, hogy telefonos applikáció segítségével vezérelhetjük pl. a világítást, a termosztátot, a hűtőt, a babamonitort, a kávégépet, a biztonsági kamerát, az öntözőberendezést, a kapucsengő kameráját, a robotporszívót, és így tovább. Távirányítással elindítható az autó pár perccel házból való kilépés előtt, így az könnyebben bemelegszik, vagy van ideje a klímának működésbe lépni. Ha nem vagy otthon, akkor is láthatod, ki csenget, és még ki is nyithatod az ajtó, ha vendéget vársz.

Azonban ezidáig az Internet of Things nem lett más, mint az Internet of Poor Sales vagyis az alacsony eladások hálózata, hiszen valószínűleg Te sem a telefonodról irányítod a mosó- vagy a szárítógépet.
De ha a kényelem mindig győzedelmeskedik, miért nem imádják ezt is az emberek?

Ironikus módon, ez pont azért történik, mert az IoT eszközök jelenleg nem túl kényelmesek. Amint birtokra vesszük az egyiket, általában le kell tölteni egy applikációt, létre kell hozni egy felhasználói fiókot, és csatlakoztatni kell az eszközt a WiFi hálózathoz. Ez sokszor jól megy, máskor pedig rámegy az egész szombat délutánunk.

Aztán, meg kell küzdeni a Bábel tornyának problémájával. Az applikációk nem kommunikálnak egymással. Egy külön applikációt kell megnyitni ahhoz, hogy a világítást kezeljük, egy másikat a hangfalak hangerejének állításához és egy harmadikat a hőmérséklet beállításához.

Az ipar tisztában van ezekkel a problémákkal és eszeveszett tempóban fejlesztenek szabványokat, amelyek mindezt egységesítik. A gond csak az, hogy minden nagy cégnek saját szabványa van. Többek között ott van a Thread (a Google-től), a HomeKit (az Apple-től), az AllJoyn (eredetileg a Qualcommtól) és a SmartThings (a Samsung-tól).

A szabványosítás problematikájának megoldására tett kísérlet csupán egy új szabványháborút indított el.
És ott van még a biztonság kérdése is. Tényleg be akarjuk csatlakoztatni a konyhánkat, a fűtés hűtésünket és más, otthoni rendszereinket a hekkerek hatalmas világába? Különösen az ajtónk zárait?

Az nem igaz, hogy senki sem vesz IoT eszközöket. Az internet kapcsolatú – például Nest vagy Honeywell gyártmányú –termosztátok közepes sikert értek el, akárcsak az otthoni biztonsági kamerák.

De az IoT korszak meglepetés sikerterméke az Amazon Echo: egy fekete henger, amely reagál a hangutasításokra. Olyan, mint egy Siri hangasszisztens, csak éppen otthonra. A szoba másik feléből utasíthatjuk mindenféle zene lejátszására, kérdéseket tehetünk fel neki, megkérdezhetjük az időjárást, stb.

Az Amazon minden hónapban új funkciókat ad hozzá az Echo repertoárjához – ezzel csendben közelítve az IoT irányába. Az Echo-nak intézett szóbeli utasításokkal már irányítható a hálózatba kötött termosztát („Állítsd a hőmérsékletet 21 fokra!”), a világítás („Kapcsold le a földszinti világításokat!”), a zene („Játssz egy kis romantikus gitárzenét a Sonoson!”) és a hálózati elosztók („Kapcsold be a ventilátorokat!”). És mindezt a telefon megkeresése (vagy akár telefon) nélkül, vagy az applikáció megnyitása nélkül teszi.

A hangvezérlés – más szóval – áttörést jelent a kényelemben: pontosan azon a területen, ahol az IoT a legkevésbé kényelmes.

De még az Echo és a piacon elkerülhetetlenül megjelenő utánzatai sem oldják meg teljes mértékben az IoT gondjait. A hangvezérlés nem kínál megoldást a biztonsági problémákra vagy a kezdeti telepítés kellemetlenségeire, és csak bizonyos kompatibilis eszközökkel működik. Legfőképpen, nem tud mit kezdeni a legnagyobb kihívással: talán lehet, hogy az emberek egyszerűen nem is akarják a telefonjukkal irányítani az eszközeiket.

Egy biztos, az Internet of Things (IoT) mindaddig egy kellemetlen és körülményes vezeték nélküli hálózat marad, amíg a fejlesztői rá nem jönnek, hogyan hálózzák be a felhasználókat.

(Forrás)

***
Ha Te is kreatív, kihívásokkal teli mérnök állást keresel minőségi munkáltatónál, jó helyen jársz, mert a Schönherz Bázis épp azért jött létre, hogy Neked segítsen.

Gyere, nézz szét aktuális állásaink között!

A bejegyzés trackback címe:

https://bazis.blog.hu/api/trackback/id/tr7210318618

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bunkó · http://bunko.blog.hu 2016.08.12. 10:28:44

A nagy gyártók tudják, hogy a legjobb üzlet a zárt szabvány, mert aki egyszer az ő rendszere mellett döntött, az attól kezdve kénytelem mindent tőle megvásárolni. Ha a vásárló már kényszerpályán mozog, na akkor lehet csak igazán pofátlan árat elkérni tőle.
Kellene egy(néhány) nyílt, a kis gyártók által is ingyenesen felhasználható kommunikációs szabvány és legalább egy nagyobb gyártó, aki melléáll.

wrstjnethn 2016.08.12. 10:53:43

@bunkó: Az intelligens rendszerek nyílt kommunikációjára már régóta van szabvány, úgy hívják, hogy Z-Wave. Ez a wi-fi hez hasonló, de más frekvencián való kommunikációt jelent (pont azért más a frekvencia hogy ne zavarja illetve terhelje a wi-fi sávot). A rendszerhez kell egy vezérlő egység ami hasonló a wi-fi routerhez, összefogja és koordinálja az egységek működését. Erre csatlakoznak aztán vezeték nélkül az egyes egységek. Számos cég gyárt kompatibilis eszközöket, konnektorok, lámpakapcsolók, redőny- és függöny mozgatók, mozgásérzékelők, ajtó/ablak nyitás érzékelők, biztonsági kamerák, termosztátok, füst- és tűzjelzők, de még ajtózár is elérhető. A központi egység a wi-fivel vagy kábellel kapcsolatban állhat az internettel, ilyenkor telefonos applikációról is elérhető az egész kóceráj. Az ember a központi egységen keresztül hozzáfér ezek funkciójához és időhöz illetve feltételekhez kötött programokat lehet kialakítani. (pl. hajnal négykor kapcsoljon be a kerti locsoló de csak akkor, ha éjjel nem esett az eső, illetve az előrejelzés aznapra nem mond esőt).

Minden kompatibilis mindennel, tehát több cég termékeit is kombinálhatjuk. Mivel ezek többnyire profi cégek, kicsit távolabb kell tekinteni a divatcégek termékein, amik gyakran igénytelen módon sima wi-fi kapcsolatot és kizárólagos hozzáférést használnak a rendszereikhez. Mint fentebb említettem, a profibb rendszerek reálisabb áron, külön hálózaton de nyílt rendszerben működnek. (nyílt rendszer alatt azt kell érteni, hogy kompatibilis, nem azt, hogy mindenki hozzáfér)

nemecsekerno_007 2016.08.12. 11:05:14

Érdekes történet lesz ez is. A Google glass-ról is azt gondolták, hogy milyen "cool" lesz, csak senkinek se kellett. Aztán felvettek pár bölcsészt, hogy kitalálják mi a f***ra lehet használni és kinek. Azóta megvan a megoldás. Már a reneszánszban megmondták, hogy mindennek a léptéke az ember :)

wrstjnethn 2016.08.12. 11:32:31

@nemecsekerno_007: És mi lett a megoldás? Gondolom maradtak az ipari felhasználásnál (3D modellezés, orvosi terület, stb.).

nemecsekerno_007 2016.08.12. 11:35:13

@wrstjnethn: Jaja, valami olyasmi. Mérnökök, tervezők tudják leginkább használni. Ők hajlandóak :)
süti beállítások módosítása