Egy döntés meghozását befolyásolja a helyzet összetettsége, a döntéshozó készségei és az idő szorítása. Egy új tanulmány szerint azonban ezek egyike sokkal fontosabb a többinél.

A pszichológusok, a társadalomtudósok, a közgazdászok és más kutatók egyre nagyobb figyelmet szentelnek azon témának, hogy az emberek miként döntenek valójában. Ez ugyanis meghatározza, hogyan teljesítenek a gazdaságok, miként folynak le a választások, és miképp törnek felszínre és oldódnak meg konfliktusok.

Egy elmélet központi jelentőségűnek bizonyult a döntéshozatal kutatásában. Ez a korlátozott racionalitás elve – eszerint az embereket számos megszorítás korlátozza a valóságban, és ezek döntő szerepet játszanak a döntéshozatali folyamatban. Az embereket korlátozza a meghozandó döntés nehézsége, saját döntéshozatali készségük és a problémára fordítható idő mennyisége. Mindazonáltal, bármilyenek is legyenek a körülmények, a döntést meg kell hozni, és el kell fogadni a következményeket.

Ez számos fontos kérdést vet fel. Hogyan hatnak e tényezők a meghozandó döntés minőségére? Nagyobb hatással van-e döntés minőségére az idő szorítása, mint mondjuk a döntéshozatali készség?
Ezek nehezen megválaszolható kérdések, mivel nehéz a tesztelésükre ellenőrzött kísérleteket létrehozni. Igazából senki sem talált még kielégítő módszert a probléma tanulmányozására.

Eddig. Most azonban Ashton Anderson, a New York-i Microsoft Research kutatója, Jon Kleinberg az Ithacai Cornell Egyetemről és Sendhil Mullainathan a cambridge-i Harvard Egyetemről bemutatta a döntéshozatallal kapcsolatos első ellenőrzött körülmények között elvégzett nagyszabású tanulmányt. E kutatóknak először sikerült tanulmányozniuk, miként változik a döntés minősége a rendelkezésre álló idő, a döntéshozó készségei és az adott döntés nehézségének függvényében.

És mi volt a laboratóriumuk? A sakkjáték. „Vizsgálati modellként a sakkot használtuk azon tulajdonságtípusok tanulmányozására, amelyek segítik az emberi döntéshozatal elemzését és a hibák megjósolását” – mondták.

A kutatásuk egy 200 millió, amatőrök közötti online sakkjátszmából álló adatbázisra és egy másik, egymillió, nagymesterek közötti játszmát tartalmazó adatbázisra összpontosít. Az adatbázisok érdekessége, hogy a játszma végeredménye megmutatja, hogy a játékos követett-e el hibát. Sőt a rögzített lépések megmutatják, hogy a vesztes játékos pontosan mikor hibázott.

A kutatók megnézhetik, hogy mely tényezők játszottak ebben szerepet. Láthatják, hogy például a játékost szorította-e az idő. Láthatják a döntés nehézségét is azáltal, hogy megvizsgálják a táblán lévő állást és annak összetettségét. Ezt úgy csinálják, hogy összeadják az összes lehetséges lépést, azután kiszámítják, mekkora részük volt rossz megoldás. Vagyis nehezebbnek számít egy olyan állás, amely esetén egy kivételével az összes lépés hibás, mint egy olyan állás, ahol csak egy lépés melléfogás.

A kutatók ismerik a játékosok készségének szintjét is. Minden sakkjátékos készségének szintjét az Élő-pontrendszer (a feltalálója, Élő Árpád után elnevezve) néven ismert rendszer szerint értékelik. A legtöbb amatőr 1000 és 2000 közötti ponttal rendelkezik, a kiemelkedő amatőrök akár 2400 pontot is elérhetnek, és a világ legjobb játékosai 2600 pont körül teljesítenek. Általában csak egy maréknyi olyan játékos van, aki 2800 feletti pontszámmal rendelkezik. Egy 400 pontnyi különbség arra enged következtetni, hogy a magasabban listázott játékos nagy eséllyel győztes lesz.

Az adatbázis nagysága lehetővé teszi, hogy úgy válasszák szét az adatokat, hogy kettő változó állandó legyen, míg a másik változhat. Például a kutató csoport megvizsgálhat ugyanolyan nehézségű táblaállásokat, miközben a játékosok ugyanolyan időzavarban vannak, ezzel pedig felfedhetik, hogy a készségek szintjén lévő különbség hogyan hat a meghozott döntések minőségére. Hasonlóképpen, a kutatók állandó szinten tudják tartani a készségeket és az idő szorítását, miközben a táblaállást megváltoztatják, és így tovább.

Az eredmények érdekesek. Kimutatták, hogy a döntéssel eltöltött idő befolyásolja a hibázás lehetőségét, de csak egy bizonyos szintig. A gyors döntések nagyobb valószínűséggel eredményeznek rossz döntést, azonban nagyjából 10 másodperc után a hiba valószínűsége nem változik. Vagyis ha a játékosok több időt töltenek el egy lépéssel, valószínűbb, hogy nem tudják, mit csináljanak.

A döntés nehézsége is fontos tényező. A nehezebb állások nagyobb valószínűséggel vezetnek rossz döntéshez. Emellett a készségek szintje is nagy hatással van a hibák elkövetésének csökkentésére. Általánosságban elmondható, hogy a jobb játékosok jobb döntéseket hoznak.

Azonban Anderson és csapata bizonyítékot talált egy, az ösztönös várakozásokkal ellentétes jelenségre, amely során a játékosok készségszintje pont ellenkezőleg hat, vagyis az ügyes játékosok nagyobb valószínűséggel követnek el hibát, mint az alacsonyabban jegyzett ellenfeleik. A kutatók ezeket „készséganomáliás állásoknak” nevezik.

Ez egy rendkívüli felfedezés, amelyet érdemes boncolgatni a jövőben. „A készséganomáliás állások létezése meglepő, ugyanis nincs a priori ok arra, hogy a sakkozók táborában miért lennének olyan szituációk, amelyben az erősebb játékosok több hibát követnek el, mint a gyengébb játékosok” – állítja Anderson és csapata. Még nem világos, miért történik ez így.

Az eredmények érdekesen használhatók fel. Lehetővé teszik a csapat számára, hogy megjósolják, mikor a legvalószínűbb, hogy egy játékos hibát követ el. És úgy tűnik, hogy ezen tényezők egyike sokkal erőteljesebben képes megjósolni ezt, mint a többi.

A lényeg az, hogy a döntés nehézsége a legfontosabb tényező annak meghatározásában, vajon egy játékos követ-e el hibát. Más szóval, a táblaállás bonyolultságának vizsgálatával jobban megjósolható, hogy vajon egy játékos követ-e hibát, mint a készségeinek vagy a játék közben rendelkezésre álló idő vizsgálatával.

Ennek nagy jelentősége lehet arra, ahogyan a kutatók más döntéseket vizsgálnak. Például miként viszonyul nehéz körülmények között a magasan képzett sofőrök hibaaránya a kevésbé képzett sofőrökéhez jó körülmények között? Amennyiben a döntés nehézsége a legfontosabb tényező, nem pedig a sofőr készségei, sokkal nagyobb hangsúly kell fektetni erre. „Jelentős veszélyforrásként tekintünk a tapasztalatlan és figyelmetlen sofőrökre, de miként viszonyulnak ezek a hatások a veszélyes útviszonyokhoz?” – teszi fel a kérdés Anderson és csapata.

A kutató csoport készséganomáliás körülményekkel kapcsolatos felfedezéséből kiindulva, vannak olyan útviszonyok, amelyek miatt a jól képzett sofőrök nagyobb valószínűséggel követnek hibát, mint a kevésbé jól képzettek?

Az ilyen kutatásoknak nagy jelentősége lesz a vezetésen túl is. A közgazdászok feltehetik a kérdést, hogy mit jelent ez a vásárlói döntések esetén; a választáskutatók a választással kapcsolatos információ összetettségéről fognak kérdezni; a tárgyalók a konfliktusmegoldással kapcsolatos hatására lesznek kíváncsiak.

Ez egy lenyűgöző, hosszú távra előre mutató, igen elgondolkodtató kutatás.